Zero Kaien irodája felé siet. A szíve mélyén fél egy kicsit, nem tudja miért hívatta Kaien..
Talán rá jött volna..?-gondolja magában a fiú az igazgató ajtaja elé érve. Nagyon sóhajt, majd bekopog.
  -Gyere be,Kiryu-kun...-szól ki Kaien és leteszi a sok papírt ami a kezében van.
  Yuuki eközben a szobájában kuksol és azon morfondírozik ami nem rég történt.
  A fiú bemegy, majd leül a kanapéra. Egy hang sem hagyja el a száját.
  -Mint említettem fontos beszélni valónk van,Zero.-Morogja és a kezére támaszkodik. -Kaptál egy elsődleges feladatot....-A fiú elé csúsztat egy borítékot -A vadász tanácstól...
  Zero neheztelve veszi kezébe a borítékot, kinyitja majd olvasni kezdi.
  -És mi lenne az én feladatom..?
  -Likvidálnod kell egy E-szintűt.Még ma hajnalig.Amennyiben nem tudod végrehajtani a vadász tanács személyesen is meglátogat téged....
  A fiú nagyon sóhajt.
-És ezt most kell megtudnom..? Nemsokára éjfél- háborodik fel.
  -Ahhj mi van velem...?-suttogja magának Yuuki és szüntelen Kaname-n és Zeron jár az esze.Majd mikor megunja enyhén arcon csapja magát-Térj már észhez Yuuki!...-Felpattan a helyéről és ledobja magáról a ruháját majd felveszi az egyenruhát.
  -Így kellett lennie Zero.A családod nagy hírben állt,így neked most be kell bizonyítsd,hogy méltó vagy e a "Vadász" címre.Az adatok ott vannak a borítékban.....Menj.
  A fiú pár pillanatig hezitál, majd feláll és a szobája felé veszi az irányt. Amikor odaért felveszi a kabátját és elindul kifelé.
 Yuuki közben kiül a szobája ablakában,hogy kis friss levegőt
szívjon.Mikor meglátja Zero-t a parkban kicsit meglepődik-Hová
 megy ilyenkor?...-Pislog kíváncsian
   Zero óvatosan résnyire nyitja a nagykaput, kimegy rajta, majd       visszatolja. A kapuk nagyot nyikorognak.
A lány leugrik az ablakból,és óvatosan a fiú után settenkedik.
Az ezüsthajú gyors léptekkel elindul a város felé, hangtalanul lépked. Kezeit a kabátja zsebébe teszi.
Yuuki átmászik a hatalmas vas kapunk és ahogy leér beakad a szoknyája és elszakítja-Ó a fene egyen meg....-morogja sirva-
Zero valami neszt hall. Megáll , előrántja Bloody Rose-t és megfordul.
- Ki van ott?!- üvölti
Kicsit a frász jönYuukira és feltett kézzel kilép a holdfénybe- Nehogy lelőj te állat!Én vagyok az! - Hadarja >< szemekkel-
  -Yuuki? Mit keresel te itt? - kérdezi Zero , miközben elteszi a     Bloody Roset-t.
-Hátöö...mit is mit is?-Vakarja zavartan a fejét-Megláttam hogy kijössz...és gondoltam elkísérlek...-Édesen mosolyog-
- Menj vissza Yuuki. Semmi keresnivalód itt, ilyenkor.
-De Zero...-Odasiet hozzá-Mégis hova mész ilyenkor te.....?Ha nem fontos akkor gyere vissza te is......-hirtelen eszébe jut valami és elkeseredik-U-ugye nem akarsz elmenni?!
   -Nem.. csak dolgom van. Menj vissza. - néz komolyan a lány    szemeibe.
  Sóhajt és megfordul.-Jólvan.....de vigyázz magadra jó?....-Mosolyog rá vissza majd elindul az Akadémia felé.
  A fiú egy darabig nézi a lányt, ahogy visszafelé megy, majd észbekap és elindul a helyszínre.
  Amikor odaér körbenéz. Sehol nem látja az E-szintűt.
  Yuuki persze nem megy vissza a kollégiumba.Nagyon fúrja az oldalát a kíváncsiság,hogy mi dolga van Zeronak ilyenkor kint a városban.Egy idő után utána megy...csak kis kerülővel.Ahogy a sötét utcán sétál egyszer csak lépteket hall maga mögött.Hátra fordul de nem lát semmit...-Nyugi ...nincs itt semmi....csak a fantáziám játszik...-Nyugtatgatja magát a lány,majd mielőtt észbekaphatna Zero célpontja áll elé,kiéhezett,vörösen világító szemekkel-
-Ejnye kicsikém...csak nem eltévedtél?Majd segítek neked jó?-Mondja démoni  hangján és a lány felé nyúl
-H-hagyj békén te...bestia!-Ugrik hátra és előkapja a pálcáját-
-Dehogy hagylak...ilyen könnyű kis falat ritkán akad errefelé....-Nyáladza az E-szintű és egy kisebb dulakodás után elrepíti Artemis pálcáját,ami viszonylag védelmet jelentett Yuukinak.
-Na mivna kicsikém....már nem is akkora a szád mi?Gyere a papához...-Közelít felé tovább
Yuuki teljesen lefagy és gyermekkora mondatai visszhangzanak a fejében."Félek...A vámpírok felfalnak....."
  Zero lábnyomokat vél felfedezni a hóban. Elkezdi őket követni, remélve, hogy megtalálja az E-szintűt. Keresés közben, hirtelen egy sikolyra lesz figyelmes. Rögtön felismeri az aprócska lány jajveszékelő hangját.
-Yuuki!- ordítja és elkezd futni, követve a lábnyomokat.
A veszett vámpír elég rendesen felsértette Yuuki hasát és így a lány a földre kerül.A sokk miat ájultan.
-Túl könnyű falat vagy nekem édesem....-Veszi fel a lányt a földről és a nyakához hajol-
Zero amint meglátja az E-szintűt Yuukival nesztelenül a bestia mögé kerül. Fegyverét a bestia hátába fúrja erősen.
-Engedd el, mert meghúzoma ravaszt! -mondja fenyegetően.
-Gonoszan elmosolyodik-Ha úgy akarod...elengedem....-A lányt a földre dobja-
A fiú az E-szintű nyakához teszi egyik kezét, majd belemélyeszti a körmeit.
-A te meséd itt véget ér..-suttogja a bestia fülébe.
Egy kicsit megijed de még mindig gonoszan vigyorog- Ha nagyon elhúzod az időd a végén a kicsikéd még alulról fogja szagolni az ibolyát...-nevet
Zero arcára düh ül ki. Megragadja az E-szintű nyakát, a földre vágja , majd rászegezi fegyverét.
Kicsit jobban szemügyre veszi Zero-t és megérzi rajta,hogy hasonlók- Testvér....
Zero a bestia szemeibe néz. - Itt a vége.- majd meghúzza a ravaszt.
Yuuki még mindig a hideg havon fekszik,inge és zakója megtépázva;hasán pedig a bestia karomnyomaival.
A fiú gyorsan Yuukihoz szalad, lehajol hozzá.
-Yuuki.. -nézi a sebesült lányt, majd kabátját a lányra teríti.
-Minden rendben lesz..- ölébe veszi Yuukit.
Yuuki lassan magához tér és halkan nyöszörög -Ze....ro....
A fiú eszeveszettül elkezd a kollégium felé rohanni.
-Tarts ki.. Yuuki..
Halványan elmosolyodik és nyúl a fiú arca felé de újra elveszti eszméletét és keze a mellkasára zuhan
Amikor Zero a kapuk elé ér, lábával belöki azt és Kaien irodája felé veszi az irányt. Amint odaér, kopogás nélkül beront.
-Kaien !
Kaien felkapja a fejét és ahogy meglátja "lányát" a fiú karjaiban azonnal odasiet.
-Mégis mi a fene történt odakint,Zero?!...Hogy került oda Yuuki?!-Elveszi a lányt a fiútól és lefekteti a kanapéra.Majd az íróasztalához siet az elsősegély dobozért-
Követett ! Én visszaküldtem , de ő ezek szerintújra utánam jöt! - lép oda alányhoz.
-Yuuki.. tarts ki..
Leszedi a lányról az összes ruháját felülről,csak a fehérneműjét nem.Letérdel mellé és elkezdi lefertőtleníteni a sebeket.
-Mindig is makacs lány volt.....tudhattad volna,hogy nem hagyja annyiban......-Mondja halkan
Helyre fog jönni? -kérdi aggódva Zero.
Helyre....-Sóhajt Kaien majd a lány dereka alá nyúl és a fejét is megtámasztja- Tartsd így meg kérlek...
Zero kézségesen segít Kaiennek.
Kaien Óvatosan átköti Yuuki hasát és rögzíti is a fáslit- Szegény kicsi lányom....Másodjára éli ezt meg....
Zero nagyon sóhajt.
-Kaien.. sajnálom.. óvatosabbnak kellett volna lennem..
-Nem lett nagyobb baj...-Elpakolja a dobozt- Felvinnéd a szobályába és vigyáznál rá?Legalább addig amíg magához tér...
-Természetesen. -gyengéden két karjába veszi a lányt , majd felviszi a szobájába, és leteszi az ágyra.
Halkan szuszog.Ajkai épp,hogy résnyire nyitva. Egy kis idő múlva nagyon halkan a fiú nevét suttogja-
-Yuuki? -nézi a lányt.
Mh..-Oldalra hajtja a fejét és pihen tovább-
"Annyi mindent meg tett már értem.. Yuuki...mit tehetnék én érte.."
Az ezüsthajú lassan közelebb hajol a lányhoz, és magához fordítja aprócska buksijához hajol , majd nagyon lassan ajkait a lány ajkaira tapasztja.
Ahogy megérzi a fiú puha ajkait lassan kinyitja a szemét és miután felfogta a helyzetet rettenetesen elpirul.
Zero észbe kap és elkapja a fejét.
-Én csak..
-Zero...-a fiú ingébe kapaszkodik és magához húzza,hogy átölelje.-Nincs semmi baj....-Suttogja halkan
-Yuuki.. én csak.. nem tudom mi ütött belém..
Megszorítja Zero ingét- Mondom hogy nincs semmi baj....sőt....én...én...még örülök is neki....
Zero meglepődve nézi a lányt.
-Sokkal nagyobb biztonságban érzem magad velem...mint Kuran-Senpai-val...és...nem is tudom....annyira fura ez az egész....-A fiú vállába temeti az arcát
-Yuuki.. én.. én nem is tudom mit mondjak..
Hatalmas csönd lesz urrá a szobán majd pár perc némaság után Yuuki megtöri a csendet- Zero...én....sze..retlek...-Kapaszkodik szorosan a fiúba továbbra is-
A fiú pupillái kitágulnak az elöbb hallotaktól. Mélyen Yuuki szemébe néz.
-Én is Yuuki..
-Ennyi évig tartott míg rájöttem...sosem tudtam,hogy miért sajog a szívem ha szenvedni látlak...vagy hogy miért akarok mindig melletted lenni...de végre feleszméltem....és igaz,hogy Kuran-Senpai-t is szerettem...de ő..ő annyira más....kiskorom óta vigyázott rám...de mégis annyira üres a kapcsolatom vele...de viszont ha te vagy velem minden olyan jó...-magyarázgat a fiúnak zavartan
Az ezüsthajú szeme sarkában egy könnycsepp hull le, egyenesen Yuukira mellkasára. Zavartan a lányhoz hajol és gyengéden megcsókolja.
Szíve hevesen ver és félénken viszonozza a fiú csókját,őt nyakánál átkarolva.